Sziasztok! Túl vagyok a vizsgáimon, ami akkora elégedettséggel és örömmel tölt el. Számomra elkezdődött a nyári szünet, amit igyekszem minél jobban kihasználni, amíg még itt vagyok Magyarországon. Nemsokára elvileg Ninával is találkozunk, továbbá pihenek, amennyit csak tudok... és persze a lányokkal megünnepeljük, hogy levizsgáztunk. Egyelőre a jövőhét utáni hét van megbeszélve, de a dátum még nem teljesen biztos, ünnepelni azonban mindenképp fogunk. Tegnap például mamámmal és anyummal ünnepeltük meg, hogy voltam ilyen ügyes és ezen a rohadtul egyszerű vizsgán jelessel végeztem. Egyszerű volt a vizsga? Na és? A lényegen nem változtat. Levizsgáztam és most annyira jó érzés kicsit nyugiban lenni, hogy nem zaklat senki és semmi. Az tegnapi ünneplés a családommal úgy zajlott, hogy először kivittem az udvarra a laptopot, miután a szomszéd gyerekek felkeltettek édesded álmomból. Nem tudom már pontosan mit álmodtam, de biztos jó volt. A valóságnál nem lehetett rosszabb. Kinn elkezdtem a laptopon zenét hallgatni, méghozzá K-popot. Legelőször B.A.P-t, de utána jöttek a többiek is, mint például EXID, Purfles, Red Velvet, 2PM, SHINee, Super Junior, Twice, Jessica, 9MUSES, A.KOR, After School, Sistar... stb... de persze a SNUPER és a BIGBANG sem maradt ki. Régebben biztos említettem már, de anyum is imádja a K-popot és hatalmas BIGBANG rajongó. TOP a biasa, mert még mondta, hogy tetszik neki a sok vékonyka hang mellett az a mély. Tökéletesen egyetértek vele. Múltkor pedig például mikor kérdeztem tőle, hogy mit hallgassunk, az A.KOR-t mondta, szóval megállapíthatjuk, hogy fantasztikus ízlése van anyumnak (is). 11-12 körül például odaültem anyum mellé a hintaágyba és ott néztük a K-pop táncvideókat, ugyanis odavan azért, ahogy a K-pop idolok táncolnak, amit megértek. Nem is kell írnom róla ugye mennyire ügyesek egytől egyig. Beszélgettünk még a dél-koreai ügynökségek zsarnokoskodéséról és Jessicáról, majd a nap részét BIGBANG fellépésekkel zártuk és együtt szakadtunk rajta, amikor Seungri a Bae Bae közben egyszer egy férfinak adta a rózsát, máskor pedig Sehun (?) ölében ült. Hát igen... Nyilas a javából... anyum is az és a volt legjobb barátnőm is az. Imádom a Nyilasokat. Ezután anyum elkezdett sütögetni, én pedig visszaültem az asztalhoz és onnan adtam a háttérzenét. Szerintem nagyon szerencsés vagyok, hogy anyum ennyire nyílt ezekre a dolgokra és tudom, hogy nem miattam teszi, vagy megjátssza. Rendesen lelkes, amikor BIGBANG-et hallgatunk és dúdolja ő is a dalokat nagyban. Az egyik fellépésnél mondta, hogy milyen édesen elmosolyodott Jiyong... én meg visszatekertem aztán ő így: "itt. hát nem aranyos?" ... "de, anya, nagyon...". Ő is mindig azt mondja, hogy egy csomó szuper K-pop csapat van, de annyira nagy bulit egyik se csap, mint a BIGBANG és tényleg a legjobbak. Viszont szereti még a B.A.P-t is. Tőlük is néztünk fellépéseket és mondta, hogy a "colos gyerek nagyon jól mozog"... alias Zelo. Ja és az Angel a kedvenc dala. Mindig mikor megszólal, ő így: "ááá, a dalom! még mindig imádom". Miután kész lett a kaja, jól bezabáltam... illetve mindannyian, aztán felmentünk. Anyum és én megnéztük először a Mulant, majd a Herkulest... és igen, sikerült a Mulant anélkül néznem, hogy... hagyjuk. A filmezés után kimentünk az udvarra, mert már kicsit lehült az idő és iszogattunk egy kicsit az én egészségemre. Közben beszélgettünk hárman. Jó érzés volt. Mondjuk lehet kicsit sokat ittam. Nem tudom mióta bírom rosszul a piát, de nagyon zavar. Valószínűleg azóta, mióta a folytonos abszintozás szétcs*szte a szervezetem. Azóta hányok csak piától. Lehet annak is köze van hozzá, hogy jóval kevesebbet eszek, mint régen. Jó, tegnap nem rúgtam be, de kicsit tompábbnak éreztem magam. Ilyen fincsi boralapú koktélt ittunk, ami csak 7%-os. Az este folyamán mamám megszólal, hogy már csak egy jóvágású férfit kell keresni nekem... vagy valahogy így mondta. Ez volt a lényege. Mondom: "már találtam, azzal nincs gond". Nem számítottam rá, hogy hallani fogja, de visszakérdezett, hogy "miii? találtál?". Erre én azonnal behúztam a kéziféket és: "jaaa, neeem, neeem". Ha együtt lennénk is így reagáltam volna, ugyanis az idősek már elég konzervatívak ugye és a mamám sem nézné jó szemmel, hogy egy koreait szeretek. Nem mintha annyira érdekelne. A nagyobb probléma úgyis az ő családja lenne, nem az enyém. Anyám pl. már alig várja, hogy unokái legyenek, ő zárna össze minket, hogy azonnal legyen már unokája. Amilyen Nyilas, kinézem belőle. Este még anyummal kinn maradtunk és BIGBANG klipeket néztünk, majd este még sort kerítettünk az Alice csodaországban remakejére. Én végignéztem, aztán mentem alukálni.

Most, hogy időmilliomos vagyok, van időm bejegyzések hadát zúdítani rátok. Áh, ismerem magam, szerintem belustulok, de azért hogy mégis legyen valami motiváció minden napra... belekezdek valamibe, ami sokatoknak ismerős lehet már a blogomon. A BIGBANG a kedvenc K-pop csapatom. Illetve a kedvenc csapatom. Minden más előadó felett állnak számomra. Leginkább együtt, de ha választani kell, akkor két tagja: Seungri és Daesung lopták be magukat a szívembe leginkább. Nagyon sok mindenen mentünk már át "együtt". Régen nem tudtam volna kedvenc tagot választani, de túl sok minden történt azóta és én úgy látom, hogy a bandából csak az a két tag nem szállt még el, akiket a legjobban szeretek. Mindegy, ez nézőpont kérdése. Én így látom a dolgokat és ettől függetlenül nagyon szeretem őket. Mindegyiküket. Az egyetlen különbség az, hogy nem vagyok elfogult. Nem olyan régen volt Taeyang születésnapja és azon a napon szerettem volna ezt a bejegyzést megírni, de elszállt az internet az egész házban, szóval nem tudtam befejezni és publikálni. Szerencsére azóta megoldódott a helyzet. Pár napja kijött egy férfi és megcsinálta. Ezután csináltam egy új dizájnt és arról írtam bejegyzést, így végül ma jutottam el odáig, hogy megosszam veletek, de vegyük úgy, hogy Youngbae születésnapja alkalmából kezdtem neki a kihívásnak, ugyanis nem ünnepelhetném ez meg méltóbb módon mint, hogy nekilátok egy 30 napos BIGBANG kihívásnak. Olyan rég volt kihívás, nem? Már hiányzott. A napokat előre nem írom ki, majd ahogy jönnek sorban, úgy meglátjátok. A Tumblrről van és saját fordítás. Kezdjük is...

30 napos BIGBANG kihívás

1. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél

A legelső dal, amit hallottam tőlük, az a Lollipop volt amit a 2NE1-nal együtt jelentettek meg. Még 2009-ben mutatták nekem, de valamiért csak 2012-ben váltam VIP-vá. Ez az egyik dal, amit megemlíthetnék, hiszen ezt hallottam tőlük először és ennek köszönhetően néztem utánuk, de én mégis egy másik dalt neveznék meg, mégpedig a Beautiful Hangovert. Emlékszem, hogy amikor 2012-ben hirtelen belémhasított ez a tudat, hogy nekem utánuk kell néznem, az első dal, amit órákon át folyamatosan hallgattam a Beautiful Hangover volt. Még arra is emlékszem, hogy itt volt anyum legjobb barátnője, én meg azt hallgattam full hangerőn egész este. Szeptember vége volt. Élő felvételeket is kerestem, de arról sajnos nincs túl sok. A dal maga nagyon megfogott, legfőképp TOP része. Ott egyenesen "elolvadtam" attól a raprésztől és állandóan visszatekergettem. Addig hallgattam, elemezgettem és nem nyugodtam, amíg meg nem tanultam kívülről. Legalább angolul rappel, szóval szerencsém volt, egész gyorsan megjegyeztem. Teljesen a hatalmába kerített ez a dal. Utána jött a többi és minden megváltozott.

안녕 캐시테디!~ Omo! ... Sangil & Sebin annyira édesek~ Woosung meg ott a háttérben lefagyott~ *w* Öhm... mivel mostanában nem csinálok túl sok mindent, mesélnivalóm sem akad olyan sok. Azt tudnám talán elmondani, hogy mennyire szeretem a SNUPER-t, ugyanis a napjaim mostanában olyanok, hogy felkelek 10 előtt. 10-re állítom mindig az ébresztőt, de valahogy pár perccel előtte mindig felkelek. Magamhoz térek kicsit, megtanulok 2 tételt délig, aztán utána végig SNUPER videókat nézek, vagy képeket, vagy a zenéiket hallgatom. Nagyon megszerettem őket. Múltkor mondtam anyumnak, hogy ha lenne egy szavazás, ahol jelölt lenne a BIGBANG és a SNUPER is, akkor az utóbbira szavaznék. Csodálkozva rám nézett, aztán mondom: "... mert a BIGBANG-nek úgyse lenne szüksége a szavazatomra". Régóta nem kedveltem meg egy bandát sem, ők viszont nagyon különlegesek lettek a számomra. Ezekben a napokban minden amit csinálok az az, hogy SNUPER fellépéseket bámulok és már vagy 100000000-szer (talán még kevés is a nulla a végén) hallottam a dalaikat, meg láttam a fellépéseiket, de nem zavar az engem. Sajnos még mivel fiatalka a csapat, nincs olyan sok daluk, de alig várom már a következőt. Nemrég volt ráadásul Sangil születésnapja. (Ő az aki a fenti gifen a puszit kapja, aztán elhajol, hogy "WTF are you doing bro", csak az már nincs rajta...) Szerintem a bandából ő a legnépszerűbb. A további sorrendet még nehéz megállapítani, mert nincs olyan sok rajongójuk, hogy azok őrülten viselkedjenek. Múltkor... pont Sangil születésnapján, május elsején amikor felkeltem, felmentem spontán a V app-ra és láttam, hogy élőben voltak az egyik műsorban, én pedig nem néztem. El is sírtam magam majdnem, hogy mekkora marha vagyok, pedig küldhettem volna nekik a buzdító üzeneteimet és a szívecskéket. Most ugyan szívecskéből nincs ott hiány, ugyanis ha már voltam ennyire gyök kettő és kihagytam az adást, gondoltam utólag elárasztom őket. Nos... még ugye nem egy nagy banda, így 5 ezer körüli szív volt, ám egyedül feltornáztam 13 ezer fölé. A végére már úgy fájt az ujjam, de megérte, mert legalább valamennyire köszöntetet mondtam mindenért. Egész nap azt nyomogattam. Egyébként nagyon édesek voltak. Az Arirang V app oldalán volt velük interjú még április 29-én. Ha valakit érdekel, megnézheti ott, vagy IDE (1. rész) és IDE (2. rész) kattintva. Én ajánlom. Oh igeeen... mit is akartam még... nos... pont ebben van, hogy megkérdezik őket, hogy ki a példaképük. Taewoong Cho Jungseokot, Sangho és Sangil Taemint mondta a SHINee-ból, Sebin Junsut, Woosung Leeteukot és Heechult a Super Juniorból... és... az én Suhyunom pedig G-Dragont. Ja. Nem mondom, hogy emiatt kevésbé szeretem, csak attól félek, hogy majd ha ránézek még róla is ő fog eszembe jutni. Nem lenne túl jó, ugyanis a SNUPER számomra a mentőöv a szerelem tengerében~ lol. Sikerült elfeledtetniük velem a sok rosszat, szóval nem lenne most kellemes, ha még róla is ő jutna eszembe, de - lekopogom - eddig még nem gondtam rá Suhyun miatt, szóval semmi gáz, megvagyok. Megis mutatom nektek 2 kedvenc fellépésemet tőlük. Ami becsülendő, hogy szinte egyáltalán nem is használnak playbacket. A fanchantok az elsőnél... annyira jól esnek nekem, olyan kellemes hallani~ még ha néha csak annyit is tudok kivenni belőle, hogy "asdfsghdj ... sgdasdjf ... kltzseabuwe ... Jang Sebin ... asgfkaeiu". Azt tudom, hogy a neveiket mondják, meg, hogy szeretlek és ilyenek. A végén azonban annyit értek belőle, hogy milyen sorrendben mondják őket~ Yoo Taewoong, Choi Hyunggeun, Shim Sangil, Choi Sunghyuk, Jo Sangho, Jang Sebin, SNUPER. ♥

Az alábbi V appos szereplésüket néztük együtt Hanával. Annyira édesek benne. Egy kicsit jobban meg lehet ismerni őket, ha megnézi valaki... és persze ha tud angolul valamennyire azért. Hana kicsit előrébb járt, mint én és írta, hogy Woosung eltört egy széket~ amikor elértem oda, szakadtam rajta, hogy mennyire édes, ahogy fogja a szék lábát. Azelőtt pedig, amikor kaját vesznek a rajongóknak, meg karkötőt... imádnivalóak! Az egyik kedvenc részem 5:20 után, amikor 4 tag nagyban válogat, hogy mit egyenek, aztán egyszer csak hallani, hogy "Shim Sangil", aztán hirtelen átvált "Jang Sebin"-re, a kamera odamutat és az idióta nagyban bíztatja a tömeget, hogy a nevét kántálják, aztán Sangil megint átveszi a vezetést és ellöki onnan Sebint~ majd büszkén felnevet. Suhyun aztán amikor azt a kaját kapja, amit szeretne~ az a "kamsahamnida", ahogy mondja~!! Nagyon édesek! Meg a végén, amikor Woosung és Suhyun egy jelenetet játszanak el és Woosung a barátnő... meg úgy mindenki egymás barátnője. xD Jaj és még annyi édesebbnél édesebb jelenet van benne. Persze ez annak élvezetes, aki szimpatizál velük, illetve szereti őket. Én nem akarok erőszakos lenni, de szerintem megérné odafigyelni rájuk. Tehetségesek és zabálnivalóak. Jó, lehet, hogy valaki szerint nyálasak (amit én nem mondanék...), meg fiúbanda, a legtöbbek pedig azért nem fognak rájuk odafigyelni, mert nem egy SM, YG (stb) csapat. Én személy szerint kissé szánalmasnak tartom, hogy a hülye fangirlök a céget nézik elsősorban és nem az előadót. "YG-s csapat? még nem hallottam egy dalt se tőlük, még egy daluk se jelent meg, még nem is debütáltak, de rajongok értük". Oké, nem mondom, hogy rosszak azok, de nem csak a nagy cégeknél vannak tehetségek. Sőt... nagyon sok tehetséges csapat van - fiúk, lányok egyaránt -, akik sajnos pont emiatt nem kapnak lehetőséget. A nem nagy cégnél debütáló csapatokban mindig van valami rossz, mindig utánoznak valakit, de ha mondjuk egy SM-es csapat csinálná ugyanazt, akkor "MENŐ ÉS EGYEDI". Én mindig próbálok a kevésbé ismertekre fókuszálni és megismerni őket, esélyt adni nekik. A SNUPER-nek sikerült még ráadásul meg is szerettetnie magát velem, ami elég nagy szó. Előre figyelmeztetnék mindenkit, hogy valószínűleg többször szó lesz ezentúl a blogomon a SNUPER-ről, szóval akit zavar, az még időben eltávozhat innen. (Ha érdekel a K-pop Song Game 20 ezredik verziója a blogomon, kattints a bővebbenre a videó alatt.)

Úúúú, srácoook~ nézzétek mit találtam! Fúú~ olyan régen fangirlingeltem már. Nem az én világom az egész és ezt sem mondanám annak, amit most érzek... egyszerűen csak elképesztő, amit ez a srác csinál. Az előző bejegyzésemben megemlítettem, hogy mennyire odavagyok ezért a dalért. Tegnap szinte nonstop ezt hallgattam és ez reggel is folytatódott. Annyira remekül sikerült alkotás. Nem tudom, hogy ki szerezte, de szerintem egy zseni lehet. A szövege szuper, mondjuk kicsit lehetett volna választékosabb, mert olyan sokféle rész nincs benne, de így is remek. A "Find Me" cím már önmagában megtetszett, hiszen eléggé jól leírja én helyzetemet. A dallama pedig egy kicsit sugallja azt a kétségbeesettséget, de közben sugározza azt a nőies erőt is, hogy küzdesz azért a férfiért akit szeretsz és várod, hogy rád találjon, hogy szeressen. Azt mondják, hogy amikor boldog vagy, érzed a dallamot, amikor szomorú vagy, érzed a szöveget. Ez egy óriási igazság és pont azért is imádom annyira ezt a dalt, mert egyszerre mind a kettő átjön számomra.

Számomra ez egy remekmű. Rég volt már olyan, hogy hirtelen ennyire megfogott egy dal. Úgy érzem ez felkerül az "all time favourites" listámra. Oh és persze ha már ennyire imádom magát a számot, mi más tartozna még hozzá, mint a tánc? Nagyon szeretek táncolni, így hát gondoltam megtanulom azt is, ha már a szövege úgyis megy. Rákerestem YouTube-on a táncverzióra. Hivatalos ugyan nincs, de egy olyan videót találtam, amitől leesett az állam. Ez egy fiú! ... És... jobban táncol, mint én, vagy mint egy lány, vagy mint bárki más. Annyira jól mozog, hogy nagyjából tátott szájjal, ledöbbenve néztem végig. Buzis... ja... és? Lehet, hogy az is... és? Engem egyáltalán nem érdekel. Néhol kicsit furcsán hat a tánc nőiessége egy fiútól, de én úgy vagyok vele, hogy majd akkor ítélkezzenek az emberek, ha ilyen tehetségesek, mint ez a srác. Esküszöm, ezért a srácért jobban odavagyok, mint egy K-pop idolért. Hogy miért? Mert az ő videója nincs agyonszerkesztve, feltuningolva, stbstb. Ő szimplán "csak" - hozzáteszem pár nap alatt - megtanulta a táncot, felvette és feltette. Ez így sokkal emberibb és sokkal jobban átjön mennyire ügyes. Neki nem kellettek különleges effektek ahhoz, hogy lenyűgözzön bárkit is. Annyira könnyedek és biztosak a mozdulatai. Nőiesebben táncol, mint én valaha is fogok! Örülnék neki, hogy ha ő tanítaná meg a táncot, de végülis videón keresztül azt is csinálja, mert neki köszönhetően tanulom én is. El is kezdtem már... és úgy vagyok vele, hogy addig jó, amíg nem látom magam. Eddig csak őt néztem és a refrénig nagyjából megy is. EZZEL (0:36) a résszel eléggé megszenvedtem, be kell, hogy valljam. Gyors volt és először azt sem tudtam hova nézzek, de videószerkesztőben lelassítottam és így könnyebb. Ő ráadásul nem is tudom honnan tanulta meg. Lenyűgöző! Tényleg nagyobb "rajongója" vagyok neki, mint egy idolnak. Az a jó, hogy már elég magabiztosak kezdenek lenni a mozdulataim. Eleinte csak követtem őt WTF tekintettel.

Az az egyedüli baj, hogy nincs túl sok helyem ide-ode mozogni, ezért nehezebb is. Ezért is szeretnék egy saját tánctermet. Mindig is vágytam egyre. Biztos, hogy ha lenne, akkor ki se jönnék onnan soha. Annyi táncot tudnék már... szinte az összes valaha kitalált K-pop koreográfiát tudnám kívülről. Jóóó, túloztam, de értitek. Komolyan... még enni se jönnék ki... egyedül csak aludni, ha suliba kéne menni, vagy el itthonról valahova. Sőt, még lehet hogy aludni se aludnék, hanem egyszer csak összeesnék a tánci közben. Az alakom is milyen jó lenne, te jó ég! ... Ah... szép álmok, de sajnos, aki nem gazdag, annak csak vágyai lehetnek (... egy darabig legalábbis!). Az van egy pár. Mindegy... táncolgatok addig is itt, az 5 négyzetméteremen. Nagyon örülnék annak is, ha valaki járna velem táncolni megint. Jennyvel jártunk még régebben, de nem hiszem, hogy már sor kerülne rá, hogy megint együtt menjünk, így örülnék bármilyen társaságnak. Egyedül is jó lenne... szuper, csak sajnos kicsit drága mulatság.

Így töltöm tehát az utolsó napomat a tavaszi szünetből. Miután publikáltam azt a bejegyzést, megyek is vissza tanulni a táncot, mert nagyon élvezem, attól függetlenül, hogy biztos egyszer pofára fogok esni a szőnyegben. Le is izzaszt, ami kicsit zavaró, mert most újra kell pancsiznom, de igazából szeretem, mert olyankor tudom, hogy jó úton haladok a fogyással (is). Ugyanígy az izomlázat is szeretem. (Mazochista vagyok... ._.) Ráasádul eddig magassarkúban táncoltam, mert... Hyosung is úgy táncol, meg egy csomó nő idol. Oké, azért nem tűsarkú... mert az nincs. Ha lenne akkor tényleg abban ropnám a denszt... csak, hogy a szőnyegben pofáraesés mellett a nyakamat, meg a bokámat is kitörjem. (Tényleg mazochista vagyok... o_o) Éééés minden diák örömére, holnap kezdődhet újra a suli. Van akinek már volt ezen a héten, de az nem én vagyok. Nekem most kezdődik el újra... de csak egy hónapra. Megint kicsit ijesztő, hogy ennyire a végefelé járunk a dolgoknak, de majd lesz valami, az élet megy tovább. Cassie pedig megy táncolni. Pussssssz~

Milyen volt életem első Mondoconja? Milyen tapasztalataim voltak az eseménnyel kapcsolatban? Lássuk. Bevallom egészen pozitívan csalódtam. Nem gondoltam volna, hogy majd ennyire élvezni fogom. Lehet, hogy ezt az egész annak köszönhető, hogy már úgy álltam hozzá, hogy nem igazán élvezem a társaságot. Nem szeretem ha K-popperek vesznek körül, mert nem vagyok oda értük, de a nap végére mégiscsak pozitívan csalódtam. Végére? Nem is... igazság szerint az egész kellemes volt. Lassan indult be, de élvezetes napot zárhattam le. El is mesélem nektek tehát a Mondocont az én szemszögemből. Életem első Mondoconját.

2016-os Tavaszi Mondocon \ április 26. \ szombat \ Day 1

Reggel 6 - fél 7 körül már fenn voltam. Jó, mondjuk aludtam volna még szívesen, de az ébresztőmet beállítottam, hogy mégse aludjak el. Még ráértem volna npihenni kicsit, de én olyan vagyok, hogy szeretek az indulás előtt legalább egy órával felkelni. Nem tudom mikor kezdődött pontosan ez a szokásom. Talán amikor másik útvonalon kezdtem suliba járni, ugyanis azóta nekem kell a bushoz igazodnom, mert ritkán jár. Szerintem azóta vagyok ilyen, amit egy igen jó szokásnak fogok fel. Azóta igazából nem is nagyon késtem még sehonnan. Suliból se, pedig itt még a késéseket sem írják, de én mégis időben beérek. Van időm olyankor kicsit felébredni az íróasztalomnál mélázgatva az élet nagy dolgain. Most sem tettem másképp. Megittam egy kávét, aztán fel is öltöztem. Kisminkeltem magam, amely fogalma nálam kimerül a BB krémnél és szemhéjtusnál. Egy kicsit még készülődtem, énekelgettem, táncolgattam. Oh és a hajamat kibontottam, ugyanis előző este megmostam és összefontam, hogy másnap hullámos legyen. Igencsak meglepett, hogy az is volt. Ráadásul a nap végéig egészen jól megmaradt a tartása... hajlakk segítségével azért. A ruhám... milyen volt? Persze az nagyon fontos jelen esetben. Egy fekete cicanaciban voltam, ami annyira nem nagy szám, de pont előző nap jött meg a hosszú nyuszis felsőm, ami nagyon megtetszett és úgyis a nyakunkon volt a húsvét, szóval felvettem és rá pedig a G-Dragonos dzsekimet. A nap folyamán többször meg is kérdeztem a lányokat, hogy "látszik, hogy GD-s?", erre: "igen", majd én: "a francba". x3 Sapka gyanánt a Bad Boy-osra esett a választásom, maszkokból a maciszájasat választottam, cipőnek pedig egy magasabb sarkút vettem fel, amit a nap végére természetesen meg is bántam. Időben elindultam, aztán oda is értem a nyugatiba, ahol megbeszéltük a találkozót Hachival. Már ott várt, amikor felértem az aluljáróból a vonatkohoz. Azonnal kiszúrtam a BIGBANG-es felsőjét, a G-Dragonos sapkáját és persze a vörös haját. Még gyorsan váltottunk pénzt, ugyanis ő Szlovákiából jött, euro volt nála. Először 6-os villamossal mentünk a Blaháig. Vicces volt, hogy mennyire nem akart hozzáérni semmihez. Bevallom, nem szeretem ha valaki ennyire "finnyás". Igen, sok ember megfogdossa a közlekedési járműveken lévő dolgokat, de most mi baja lesz az embernek? Na nem baj, nevettem rajta. Amikor leszálltunk, a 37A-ra szálltunk át. Egy rendőrnőt kérdeztem meg, hogy merre találom, aki útbaigazított minket és hozzá is tette, hogy merre van a zebra és azt használjuk. Oké, nem szándékoztam átrohanni a kocsik között. Az a villamosút még viccesebb volt. Egy részeg ember beült oda ahova mi, csak a másik oldalon lévő ülésre és egyszer csak leesett onnan és a földön térdelt. Elég közel volt hozzánk, én csak néztem ki az ablakon, Hachi viszont felvetette az ötletet, hogy üljünk el. Így is tettünk, aztán mondtam neki, hogy ha Budapesten élne, már hozzászokott volna ehhez. LOL. Miután leszálltunk, sétáltunk egy kicsit, aztán megérkeztünk a bejárathoz. Elszívtam egy szálat, aztán beálltunk a sorba.

Eleinte eléggé furcsán éreztem magam, mert mindenhol cosplayest láttam, meg például sok kpoppert. Nem tudom miért, de kicsit feszélyezve éreztem magam. Olyan furcsa volt nekem az egész helyzet, hogy ennyi ember és mindegyik olyan különlegesen, nem hétköznapian nézett ki, ráadásul, hogy a szinte az összeset leüthettem volna a szerelmem miatt. Ami még nagyon feltűnt, hogy a kpopperek közül, hogy szinte az összes BTS-es volt, amire inkább nem is mondok semmit, mert megbánom. Majd a vasárnapi napon úgyis fogok eleget "panaszkodni" velük kapcsolatban. Az egész nap folyamán rajtunk kívül nagyjából 2 BIGBANG-es sapkás embert láttunk, ezt viszont annyira nem is bántuk, mert az ilyen jó érzéssel tölt el. Például a BTS rajongók el is néznek egymás mellett, hogy oké, még egy, de nekünk felemelő érzés amikor látunk még egy BIGBANG-es embert. Rendesen fellelkesülve borulunk egymás nyakába. Nagyjából ez is történt délután, de ne ugorjunk ennyire előre. Amikor Hachival bejutottunk, nagyjából 11 óra múlt pár perccel. Nem kellett olyan sokáig sorban állni, mert szerencsére előre megvettem a jegyeket. Először elkezdtük nézni a programfüzetet, amiről kép is készült. Az egész nap alatt úgy tűnik ez az egy kép készült rólunk, legalábbis eddig többet nem találtunk. Nem is biztos, hogy annyira bánjuk, mert ez az egy annyira nem lett vészes, de ki tudja milyenre sikerült volna a többi. Aztán lehet, hogy elveszve a világhálón fenn van még pár, csak mi nem tudunk róla és mások nevetnek azokon. Mi azon szórakoztunk, hogy úgy nézünk ki a képen, mint a turisták. Úgy is éreztem magam a Mondocon elején. Nem tudtam mi hol van, illetve hol vagyok, illetve, hogy milyen programok vannak, illetve, hogy mi történik velem abban a szent pillanatban... Oké, azért ennyire csak nem voltam eltévedve, de egy ideig össze-vissza járkáltunk kint, míg belejöttünk a dolgokba és sikerült betájolnunk, hogy mit merre találunk.

Három épületben voltak programlehetőségek. Először a D épület felé vettük az irányt. Kisebb kóválygás után bementünk. Tanácstalanul álltunk ott, néztünk ki a fejünkből és közben beszélgettünk, hogy merre kéne mennünk. A Just Dance-re szerettünk volna nevezni, azért is kezdtük ezzel az egészet. Egy kicsit még álltunk ott, majd Hachi megszólal, hogy "Supernatural", mire én, azonnal felkaptam a fejem, hogy "HOL?", aztán megfordultam és ott volt egy Supernaturalos pult. Odasétálva először egy Sam-es rajzot pillantottam meg. Nagyon tetszett, amit azonnal a pult mögött álló lány tudtára is adtam, aki rajzolta. Tényleg gyönyörű rajz volt. Ezután rájöttem egy kis segítséggel, hogy ő Samnek öltözött be, a barátnője pedig Deannek, amikor kicsit arrébb sétáltam, akkor meg Castielt pillantottam meg. Talán ez az egész vezetett rá arra, hogy elkezdett tetszeni és érdekelni az egész esemény és kíváncsi lettem mit tartogat még. Supernaturalra nem is számítottam, de megtörtént az első pozitív csalódás azon a napon. Tovább indultunk. Annyi mindent láttunk ott, hogy fel sem tudom sorolni. Némelyikről nem is tustam, hogy mi az. Volt ott ilyen... japán kert? Gondolom az akart lenni. Le lehetett ülni, enni, teázni, ázsiai játékokkal játszani. Érdekes volt, de ott nem időztünk el. Volt a Gamer-szektor. Először nem értettem, hogy miért jön el valaki ide azért, hogy itt is csak játsszon, de végül anyum világosított fel, hogy lehet valakinek otthon nincs meg az a játék és szeretne vele játszani. Igaz. Engem az a rész sem vonzott annyira. Egy előadást is tartottak valamilyen játékról, de azt se figyeltük. Azután láttuk meg a Just Dance-t. Beálltunk az akkor még kicsi "tömegbe", akik a táncosokat nézték. Éppen egy táncost hívtak. Mi is szerettük volna nevezni, de nem tudtuk hol kell. Megkérdeztem a mellettünk álló srácot, aki azt mondta, hogy már nem lehet, mert betelt a létszám. Kicsit hülyeségnek tartottam, mert elvileg 1 óráig lehetett folyamatosan nevezni és mi még benne voltunk az időben, de sajnos korlátozott volt a hely. Nagyon szeretem egyébként azt a játékot, szóval amikor csak esélyem van rá, játszom, most viszont továbbálltunk, mert jobb dolgunk is volt, mint hogy nézzünk másokat táncolni. Több táncgép is volt ott, így megálltunk egynél. Éppen táncoltak a Ring Ding Dong-ra. Persze nem a koreográfiáját, hiszen ez az a nyilas játék volt... amikor megfelelő időben rá kell lépni a megfelelő gombra. Ott állt mellettünk egy anyuka és a kislánya is, majd amikor az előző két ember befejezte, odafordultam az anyukához és megkérdeztem, hogy nem gond-e, hogy ha mi letáncolunk most egyet, mert a srác pont a Fantastic Baby-t tette be. Beleegyezett ő és a lánya is. A kislányhoz mosolyogva hajoltam le és kedvesen megköszöntem neki, ami lehet tőlem nagy dolog, de az a gyerek aranyos volt. Egy nehezebb szerkezetet választottunk, mert itt nem lehetett középen állni, ugyanis az is gomb volt. A gond ott kezdődött, hogy az első gombig nem is ért el a lábam. A másik gond az volt, hogy nehéz volt ez a "pálya", a harmadik pedig,h ogy le kellett vennem a cipőm, így vagy 20-szor beütöttem közben a lábam. Miután végeztünk vele, fogtam a fejem, hogy hogyan lehettem én ilyen béna, de utána örömmel állapítottam meg,h ogy nem is feltétlenül az én hibám. Nem tudom melyikünknek lett több pontja, de azt hiszem Hachinak. Ezután a kislány és az anyukája következett, akik a Heartbreakerre táncoltak. Éppen beszélgettünk Hachival, amikor elindult a zene és egy pillanatra lefagytam. Egyébként azt figyeltem meg, hogy ha beszélek és Jiyong szóbajön valamilyen formában, akkor elfelejtem a mondanivalómat és csak hosszas pufferelés után tudom csak összeszedni magam és folytatni ahonnan elakadtam. Fogalmam sincs miért van ez, de nagyon idegesítő. A zenére viszont azután táncoltam... mármint én ott lenn a táncát.

Úgy gondoltuk, hogy ideje elindulni a karaoke-terem felé. Kisétáltunk a D épületből és elindultunk a K felé. Út közben megöleltem pár Free Hug-os embert. Ez a dolog meg is határozta a napomat ezután. Az első FH-s egy csávó volt, akit szinte egészen le is támadtam. Pont mentünk volna el, amikor pont a fejemben volt a Free Hug-os táblája, mondom oké, kihívás elfogadva, aztán megöleltem. Egyébként leginkább srácokhoz mentem oda, ha tudtam, ezt pedig Hachi szóvá is tette. Meg is magyazáztam neki: "1: nem vagyok leszbikus, 2: a csávók MINDIG normálisabbak". A leszbikusos dolgot természetesen nem negatív értelemben mondtam és nem is gondolom úgy, hogy ha egy lányt megölel egy másik, akkor azok, csak ha választanom kell a csávókhoz megyek oda leginkább, már csak azért is, mert ahogy a második pontban említettem, az élet legtöbb területén normálisabbak. Amikor az egyik srácot megöleltem, váltottunk is pár szót egymással, aztán odaszóltam Hachinak, hogy "na látod, hogy a csávók mindig normálisabbak", mire ő válaszolt, hogy bóknak veszi, erre én: "nyugodtan, az volt". A srácok nem pletykásak, nem hisztiznek annyit és persze nem r*bancok... xD Stb.~ Egész nap egyébként olyat is játszottunk, hogy megmondtuk egymásnak kinek melyik Free Hug-os embert kell megölelnie. Annyi embert öleltem meg aznap, hogy szerintem még az életemben összesen annyit soha. Jó volt, én nagyon élveztem. Olykor tényleg annyira felszabadító és kellemes érzés tud lenni egy ölelés.

A karaoke-teremben ültünk egy ideig és hallgattunk másokat. Hachit közben győzködtem, hogy jöjjön fel velem és énekeljünk együtt. Hátul megnéztem, hogy mik vannak és a BIGBANG-től csak a Fantastic Baby volt, amit furcsálltam is. A legtöbb ilyen animés, japán dal volt, amik közül egyet sem ismertem. Nem is tetszettek. Végül egy ideje már benn ültünk, beszélgettem SMS-ben Minaruval közben, hogy ha megjön, akkor énekeljünk együtt. Benne volt, ezért gondoltuk megvárjuk. Nem is írtuk fel magunkat ezért. Egyszer azonban jött egy csaj, aki elénekeltem a Fantastic Babyt. Végigtáncoltam, de annyira felcseszett, hogy elénekelte, hogy utáne el is mentünk onnan. Én lenn elszívtam egy cigit, aztán kinn sétálgatni kezdtünk. Beszélgettünk, közben játszottuk a Free Hug-os játékunkat, majd egyszer megláttam valakinél egy bubisteát. Tudtam, hogy lesz! Hachi már volt Mondoconon, de azt mondta, hogy eddig még nem látott. Szerintem csak azért, mert akkor még nem ismerte és nem figyelt fel rá, de most mindenképpen volt. Eldöntöttem, hogy muszáj venni, de előbb elmentünk nézelődni és vásárolni. Persze nagy volt a sor és a tömeg ott is, de csak sikerült elérni oda, ahova szerettünk volna. Először Hachi vett egy Mondot magának. Azt az egyet, ami még nekem is megvan a BIGBANG cikk miatt. Persze ő sem más miatt vásárolta meg. Ezután a kpopos cuccokat céloztuk meg. Egy ideig ott tolakodtunk, míg Hachi el tudta dönteni, hogy mit vegyen. Vett még ott egy BIGBANG-es kulcstartót, meg egy olyan koreai édességet... Pocky-t, vagy mit. Amikor ott végeztünk, azonnal "futottunk" a bubisteához. Az is a D épületben volt, amiben az volt a rossz, hogy nem volt konkrét sor. Nem tudtuk hova álunk, de végül egész hamar mi következtünk. Persze Bubu volt, amit nagyon nem szeretek, mert vízízű. Most sem volt ez máshogy, de ha csak az van, az ember nem tud válogatni. Ott láttuk meg viszont, amikor a sorban álltunk, az első BIGBANG sapis srácot.

Miután kinn megittuk, eldöntöttük, hogy sushizni is szeretnénk ha már itt vagyunk. Két helyen volt. Az egyik a D épületben a bubisteás mellett, ami nagyon nem volt szimpatikus, így felmentünk a K épület második emeletére, ahol a karaoke-terem is volt. Azelőtt volt egy sushizó. Elég sokáig álltunk sorban. Az volt a legviccesebb, amikor egy kislánynál volt egy plüsssárkány, majd Hachival elkezdünk szórakozni, hogy elvesszük tőle és majd sírni fog. Természetesen az anyja állt előttünk a sorban. Mi amikor erre rájöttünk, hátrafordulva: "pff, ki volt ez? chh, undorító emberek... ilyenen szórakozni... pff". Amikor sorra kerültünk volna, persze elfogyott a hozzávaló, így més várnunk kellett elég sokat ott egyhelyben állva. Legalább elbeszélgettünk és jókat nevettünk együtt. Például Hachi mondta, hogy "fúj, pénz szagú lett a kezem", én meg erre: "mi az hogy fúj? a pénznek csodás illata van, szagold". xD Gondolom ezután nem tűnök valami szimpatikusnak, de én mindig azt mondom, amit jónak érzek és másik véleménye úgysincs hatással rám. Mondtam is utána szarkesztikusan, hogy egyébként Jiyongot is azért szeretem ám, a pénzéért, ugyanis egy közelebbi pénzes pasit nem találtam nagyobb p*ccsel. (...na ez de k*csög volt, Cassie...) A sushit kivittük az egyik kinti padra, ahol megettük, majd teli hassal indultunk útnak ismét. Az evés közben láttunk sok mindent elhaladni arrafelé. Például egy óriási miniont, egy japán hölgyet, pár Kakashit, meg ilyeneket. Ekkor már nagyjából fél 4 lehetett. Egyszer csak a nagy beszélgetásünk közben odajön hozzánk valaki. Először meglepődtem, hirtelen fel sem ismertem Minarut. Egészen addig figyeltem többször is, hogy hol lehet, vagy, hogy itt van-e már, de pont amikor elterelődött a figyelmem, akkor jelent meg. Kellemes volt vele találkozni. Ez volt az első találkozásunk, de mégis, úgy viselkedtünk egymássel végig mintha már ezer éve ismernénk egymást és többször is találkoztunk volna. Sőt, még Hachival is elvoltak. Hárman annyira jól elvoltunk, mintha már jó barátnők lennénk. Pedig ők ketten még ezelőtt nem is beszélgettek egymással soha, ráadásul Hachi nem egy könnyen megnyíló típus. Örülök, hogy Minaruval kijöttek! Ő még négy emberrel volt, akit be is mutatott nekünk. Beszélgettünk egy keveset, aztán el is indultunk a karaoke felé, mert úgy volt, hogy éneklünk együtt, még akkor is ha már elénekelték azt a dalt. Amikor felértünk, hárman maradtunk. Hachi, Minaru és én. A többiek lenn maradtak és alig lehetett őket felcsalogatni. Minaru hívta őket, de alig akartak feljönni, foylton csak azt mondták, hogy majd jönnek. Mi Hachial nem értettük, hogy nem baj ha nem akarnak jönni, csak akkor mondják. Mi mindenesetre felírtuk magunkat a lapra. Ezután megkérdeztük először is, hogy előttünk énekli-e valaki. Erre a nő azt mondta, hogy csak egy lány énekelte, más nem. Másrészt az érdekelt minket, hogy mennyi idő múlva kerülünk sorra. Bő 1 óra. Bő 1 óra?! Addig hárman leültünk és elkezdtük hallgatni az embereket. El sem hittük, hogy erre vállalkoztunk. Hachi elkezdte hallgatni fejhallgatón a Fantastic Babyt, majd Minaruval az én telómon hallgattuk, hogy mindenképpen belénk rögzüljön. Ekkor azonban akik Minaruval voltak, közölték vele, hogy mennek, ő pedig kikísérte őket, így mi ketten is lementünk utána. Éppen akkor, amikor Minaru már jött vissza, azonban mindenképp úgy döntöttünk, hogy kimegyünk. Kicsit elbátortalanodtunk és abban sem voltunk biztosak, hogy szeretnénk visszamenni és kiállni mindenki elé. Mennyire örülök, hogy akkor kimentünk, ugyanis ott álltunk és játszotuk a Free Hug-os játékunkat, amikor megláttam egy lányt olyan táblával. Utólag tudtam csak meg, hogy a Tokyo Ghoulból Kanekinek öltözött be. Akkor nem tudtam, mert nem ismerem az animét, de mégis azonnal megtetszett az arca, hogy olyan félelmetes volt. Azonnal odarohantam hozzá és megöleltem. Volt vele egy srác is, akin BIGBANG-es sapka volt. Rögtön egymásra is találtunk öten. Annyira jól elbeszélgettünk az első perctől kezdve. Persze a BIGBANG-ről volt szó. A Bang Bang Bang-et be is tette telóról a lány - akit egyébként Chibinek hívnak - és arra táncoltunk, meg énekeltünk ott. Azután Chibi egyre szimpibb és szimpibb lett. Például szereti a B.A.P-t, a kedvenc K-popos bandája, aztán a the GazettE-ért is odavan, ráadásul az X Japanért is... végül megláttam a pulcsiját, ami Asking Alexandriás volt. El sem hittem, amit látok. Ő K-popos, meg J-rockos leginkább, én meg ugyebár mindenevő vagyok zenei téren. Emellett a srác rappel, akárcsak én, odavan a reapzenéért és a popzenéért, ahogy a K-popért is, ugyebár. Pont mind a kettő illik egy-egy oldalamhoz. Szuper! Jó érzés volt megismerni őket. A Facebookjainkat is megadtuk nekik, hogy be tudjanak jelölni.

Még két lány valahogy hozzánk csapódott. Annyira közvetlen volt mindeki mindenkivel, hogy nem tudtam eldönteni, hogy kik találkoztak most először és kik ismerik egymást régóta. Egy ideig ott kinn a K épület előtt elvoltunk, jókat beszélgettünk, aztán a többiek csak rávettek, hogy menjünk vissza karaokézni. Legalábbis engem igen és én pedig Hachit, meg Minarut. Örültem neki, hogy Daisuke azt mondta ő is benne van a karaokéban, azaz feljön velünk. Azért volt jó, mert végig csak az én hangomat lehetett volna hallani, ha ő nincs fenn. Még mindig várnunk kellett kicsit. Egyszer csak mondják, hogy a BIGBANG-től a Fantastic Baby jön. Mi nagyban felállunk, elindulunk, erre látjuk, hogy két lány felsétál a színpadra. Egymásra néztünk, hogy most mi a f*sz is van. Persze, hogy mint mindig, most is én voltam a reklamálós a csapatból, azaz mindenkinek a szócsöve. Csak, hogy még jobban megutáljanak az arckifejezéseim után, ki is mentem és megkérdeztem, hogy most mi van, mert nekünk azt mondták, hogy más nincs. Ott tolakodtam kicsit, mert össze-vissza dumált mindenki és megnéztem a lapot. Előttünk kb. hárommal írták fel magukat. Én olyan ideges lettem... de nem csak én, hanem mindannyian. Amikor ezek a lányok kimentek, mindenki tapsolt, hogy "Ezaz, BIGBANG", de mivel már egyszer hallották, a mi esetünkben nem így volt. Egyértelmű, hogy akkor már unták. Nem tudta volna mondani, hogy előttünk majd jönnek. Persze elénekelték, aztán utána jöttünk mi és már senki nem volt annyira lelkes. Mondtam is, hogy én így nem megyek ki, de végül felálltam és felsétáltunk. Daisuke ment előre, aztán én, majd Hachi és végül Minaru. Annyira jó volt a színpadon állni. Egyáltalán nem is figyeltem senkire a székekben ültek, de még a szöveget sem néztek, csak fejből énekeltem, mert az is összezavart. Nagyon jól éreztem magam. Mindannyian ügyesek voltunk. Nem is a hangra ment ki az egész, hanem, hogy jól érezzük magunkat. Az megvolt! Daesung részeit persze nem mertem bevállalni, de a raprészeket imádtam! A dal végén néztem csak az emberekre és akkor vettem észre, hogy Chibi telefonjával videózott a két lány, akiket most ismertünk meg. Még oda is mutattam nevetve. (A Cassieteddy menüpontba valószínűleg felteszem majd a videót.) Miután a dalnak vége lett, még egy kicsit beszélgettünk, aztán lementünk, cigizgettünk, tovább hülyéskedtünk ott páran. Eközben szépen lassan be is sötétedett. Végül újra hárman maradtunka lányokkal, aztán elmentünk még egyet vásárolni. Én vettem 3 db Pocky-t: egy citromos, narancsosat, egy oreosat és egy vegyeset. Eddig csak a citromos, narancsos fogyott el, de az nagyon finom volt. Vettem még egy VIP-s fülbevalót és egy BIGBANG-es franciakártyát. Sok dolog volt, ami tetszett, de mindegyiknél rájöttem, hogy csak porfogó lenne. Egy BIGBANG-es fejhallgatót szerettem volna, de sajnos az nem volt. Ezután még a D épületben táncoltunk egyet, beszélgettünk, én ettem egy szendvicset, aztán Minaru szülei voltak olyan rendesek, hogy eldobtak a legközelebbi metrómegállóig. Hachival a Deákon elköszöntünk egymástól. Egy kis rohanással éppen elérte a vonatját, én pedig a saját fájóslábú tempómban hazautaztam.

2016-os Tavaszi Mondocon \ április 27. \ vasárnap \ Day 2

Vasárnap nyugiban felkeltem, elkezdtem írni a blogomat, gépezgettem, aztán látom, hogy Facebookon bejelölt Chibi és Daisuke. Chibi azonnal rám is írt, hogy kinn vagyok-e a conon. Válaszoltam neki, hogy nem, erre elkezdte mondani, hogy akkor menjek ki, mert ő egyedül van. Bevallom, nem kellett sokat győznödni, mert egyébként is szerettem volna kimenni vasárnap is, csak nem tudtam kivel. Hachi nem ért rá és igazából más sem. Na meg más vagy nem jött volna el és / vagy nem volt jegye, stb. Egyedül pedig nem szerettem volna ott kóvályogni, mint gólyaf*s a levegőben. Egy kicsit azért gondolkoztam rajta, mert aznap pihenni szerettem volna, de úgy voltam vele, hogy miért ne? Egyszer az életben jöjjön már valami spontán dolog, amit nem terveztem meg előre. Jól fog jönni az ilyen nekem is. El is kezdtem öltözni, aztán délután 3 óra körül elindultam. 217-essel mentem, aztán onnan sétáltam... többet, mint szombaton, közben elszívtam az utolsó szál cigarettámat. Amikor beértem, hirtelen alig ismertem fel Chibit az arcfestése nélkül, bár a piros kontaktlencséje még mindig megvolt. Elkezdtünk beszélgetni, hogy mit csináljunk, míg végül elindultunk a karaoke-terem felé, mert ott volt a vetítés 16-tól 18-ig. Pont akkor értünk be, amikor elsötétült minden, szóval bemásztunk az egyik helyre és onnan néztük a klipeket. K-pop és J-rock volt főként. Közben végig beszélgettünk és egy csomó zenéről megállapítottuk együtt, hogy mennyire jók. Volt például a Daddy PSY-tól, amit ott énekeltünk, volt a B.A.P-től a Feel So Good, amire egyébként reakcióvideót is csináltam, úgyhogy azt is megtekinthetitek majd. Volt Babymetal, Faky... ééééés... képzeljétek, ültem nagyban, egyszer csak megszólal a FEMM-től a PoW!... Hallanotok és látnotok kellett volna engem, ahogy arra felugrottam. "Ááá! FEMM!" - ott kiabáltam és végig énekeltem. Annyira meglepődtem, de úgy örültem neki. Én voltam kb az egyetlen, aki ennyire lelkes volt közben és végig énekelte a szöveget, majd a végén kiabálva tapsolt. Nagyon boldog voltam, amikor az ment. Hátra is néztek, mire én: "nem érdekel, nézzetek!"... és énekeltem tovább.

Ezután jött a "legkellemesebb" része az egésznek. Nem szeretnék sokat elidőzni ezzel a résszel, ugyanis kissé lehúzná a bejegyzés hangulatát a sok hülye. A vetítés alatt mögöttünk ült pár BTS fan, akiket alapjáraton ki nem állhatok. Kb az összeset, pár kivétellel. Annyira gyerekesek és még a bandát is képesek volták velem "megutáltatni". Oké, nem utálom 100%-ig, de szeretni se tudom őket. Meglátom és a szemeimet fogatom. Bocsi, nem leszek népszerű, de ez van. Abban nem is mennék bele, hogy szerintem nincs bennük semmi különleges, mert most nem is a bandáról van szó, hanem a hülye rajongókról. A legvégén volt BTS, de addig azok a hülyék végig, minden egyes előadót leszóltak, hogy mennyire gáz ez, meg az, meg, hogy ez nem BTS, akkor ez sz*r. Undorító és szögletes ez a gondolkodásmód. Szánalmas. Én, persze, örültem volna, hogy BIGBANG-et is adnak, de elsősorban azért ültem be, mert jó új bandákkal megismerkedni, új zenéket hallani, kíváncsi vagyok, hogy mik lesznek, stb. Amikor meguntam ezt a viselkedést, odaszóltam, hogy "nem csak a BTS van a világon". Szószerint ezt mondtam. Egy egyszerű kijelentéset tettem, de úgy fogták fel, mintha vérig sértettem volna a "tökéletes oppáikat", vagy valami rosszat mondtam volna rájuk. Erre ők így: "a BTS a legjobb, a BTS életem", flegmán. Mondom neki: "igen, a tiéd". Nem értem ezen mit kell annyira felhúzni a vizet. Ők viselkedtem szánalmasan, erre ha nem azt mondom, hogy a BTS sz*rta a spanyol viaszt, akkor kinek képzelem magam. Okay. Utána végig nagyoskodtak, mi meg Chibivel sz*rtunk a fejükre. xD Majd mondtuk, hogy a végén talán elbeszélgethetünk, de elhúztak onnan. Jaj, amikor Chibi kijelentette, hogy őt nagyon nehéz felidegesíteni, azonnal rákérdeztem a horoszkópjára és egyáltalán nem lepődtem meg, amikor azt felelte, hogy Mérleg.

Később vette bubisteát, majd megint összefutottunk a kedves kis fanokkal, akiknek csókot is kültem. Szerencsére még ezek a hülyék sem tudták tönkretenni számomra az első Mondoconom élményét. A bejárattól nem olyan messze megálltunk kicsit, mert összefutottunk megint azzal a sráccal, akivel a bubisteásnál. Beszélgettünk, aztán az egyik csávónál volt egy plüss alien, amit muszáj volt szóvá tennem, hogy mennyire tetszik. Az Instagramomra fel is tettem erről egy KÉPET. Nagyon tetszett az a kis plüss, szinte el is loptam. A gazdája pedig nagyon durván olyan volt, mint aki be van szívva. Beszélgettünk négyen kicsit a zenékről, meg mindenféle hülyeségről. Egy idő után már csak hallgattam őket, mert az a sok "okosság" már az én mércémet is túlszárnyalta. Hazafelé Chibivel és az egyik haverjával mentünk. Séta közben metált hallgattunk. Többek között the GazettE-t is.

Összességében nagyon élveztem életem első Mondoconját. Sosem gondoltam volna, hogy majd ennyire tetszeni fog. Nem gondolom úgy, hogy az cosplayes embereken kívül láttam, vagy tapasztaltam volna ott bármiféle extra dolgot, mégis annyira jó hangulata volt az egésznek. Tényleg olyanok vannak ott, akik valamit tekintve - játékot, sorozatot, vagy zenét -, egymásra tudnak találni és gátlások nélkül, többnyire barátságosan viszonyulni egymáshoz. Én pozitívan csalódtam az egész eseményben. Láttam ott sok Kakashit (vagy lehetm hogy egyes sokszor, ki tudja?), Narutokat, két Castielt, egy L-t a halállistával, egy óriás szobalány minion is volt és érdekesebbnél érdekesebb cosplayesek. Nem vagyok animerajongó, így legtöbbször nem tudtam, hogy ki miből van, de mégis olyan különlegesen néztek ki. Jó volt tapasztalni mennyire kreatívak tudnak lenni az emberek. Már el is döntöttem, hogy ha minden összejön, akkor valószínűleg az őszi Mondoconon én is cosplayezni fogok. Az még mellékes, hogy ki / mi leszek, nem akarom előre lelőni a poént, de biztosítlak titeket, hogy ha összejön, akkor időben fog róla mindenki értesülni. Köszönöm a szervezőknek, hogy összehozták és köszönöm mindenkinek aki közvetlen és kedves volt ebben a két napban! Felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb.

. Minaru beszámolója a Mondoconról .

Drága cseréim, cassieteddyjeim, látogatóim, szépen elmúlt a húsvét, míg én itt sunyiskodtam. Gondoltam kedveskedek nektek pár aranyos képpel. El is kezdtem, de azután dolgom akadt és sehogy se sikerült befejeznem. Csak pár embernek van így meg az ajándéka, azt viszont nem szeretném odaadni, mert bunkóságnak tartom, hogy valakinek adok, valakinek nem. Ezért így utólag is kérlek titeket, hogy elégedjetek meg egy jókívánsággal. A sulihoz kívánok kitartást, ugyanis van ahol már elkezdődött. Nekem szerencsére a héten még nem kell mennem, de akinek igen, remélem az sem búslakodik, hanem mosolyog a jó időre való tekintettel és arra gondol, hogy nemsokára úgyis nyár. Puszi mindenkinek!

Sziasztok! Ez a zeneajánlós bejegyzés-sorozatom első része, aminek Songs For You címet adtam. A cimkék között is ott lesz a rövidítése, a SFY, szóval ha arra kattintotok, bármikor megtalálhatjátok majd az eddigi ajánlatokat. Ha ez tetszeni fog nektek, akkor lesz belőle több is. Sorrend nincs a dalok között, csupán olyan zenéket teszek be itt nektek, amiket én nagyon szeretek és úgy gondolom megérdemlik, hogy megemlítsem őket legalább egy bejegyzésrészlet erejéig. Leginkább K-popra számítsatok, de mindenféle stílusú zene lesz benne, amiket én hallgatok. Mivel engem (és igazából minden embert) leginkább az érzelmeim vezérelnek, nem mindenhol leszek tárgyilagos.

▶ FEMM - Astroboy feat. Honey-B & W-Trouble [ Play ]

Még a zárás alatt ismertem meg ezeket a lányokat, de azonnal megszerettem őket. Először a Pow! című dalukat hallottam. Eleinte furcsálltam, de végül mégis hallgattam, mert különlegesnek találtam és belopta magát a szívembe. Ezután rájöttem, hogy a többi daluk is ugyanolyan zseniális, vagy esetleg még jobb is. Nagyjáből az összes alkotásukért odavagyok, de most nem akarom itt felsorolni őket, majd szépen sorjában beteszem még pár dalukat, amiket nagyon kedvelek. Ez az Astroboy az egyik kedvencem, amit az ügynökeikkel énekelnek. A duó alapvető koncepciója az, hogy ők ketten manökenek, ezért van robot mozgásuk. Az egyikük, RiRi félig amerikai, félig japán, a másik lány, LuLa pedig japán származású. Mind a ketten tökéletesen beszélnek angolul és ezen a nyelven is énekelnek, szóval aki nincs oda a "csingcsang" hallgatásáért, de nem veti meg az elektro zenét sem, annak ajánlom! Meg úgy mindenkinek, mert dallamos és fülbemészó dalaik vannak ezeknek a tündéreknek, emellett teljesen egyedinek mondható az összes klipjük, illetve koreográfiájuk is.

▶ Super Junior - Mamacita [ Play ]

A Super Juniorral sosem volt bajom, viszont rajongójuk sem voltam eddig soha. Valamiért nem tetszettek a dalaik. Egyet sikerült megkedvelnem még régebben, a Mr Simple-t. Habár nem voltam oda a munkásságukért, azért azt mindig is elismertem, hogy jók és a BIGBANG méltó ellenfeleinek tartottam őket. Mármint, ez még mindig így van. Nem olyan régen szonban megkedveltem őket. Még mindig nem mondom magam ELF-nek, azaz SuJu rajongónak, mert még szinte semmit nem tudok róluk. Pár tag nevével tisztában vagyok és kedvelem is őket, azonban számomra idő kell egy csapat megismeréséhez. A BIGBANG-en és az A.KOR-on kívül nincs olyan banda, amiről mindent tudok, illetve nagyon sokat. A Mamacita sem tetszett annyira régen, de már le is töltöttem és rengeteget hallgatom. A kedvencem benne persze az a - sajnos - rövidke raprész, azaz Eunhyuk része és Shindong 2 értelmetlen mondata. Erről nem ő tehet, de a "shut your tongue" elég érdekesen hangzik. Csapd be a nyelved! Nem is ez a lényeg, maga a dal nagyon tetszik és bár nem hiszem, hogy ezzel a kpoppereknek újat fogok ajánlani, azért meg lehet hallgatni újra, illetve ha van olyan, aki még nem ismerné, akkor hajrá!

▶ BIGBANG - Bang Bang Bang [ Play ]

Bang Bang Bang! (Hajrá Cassie, menni fog elfogultság nélkül írni róluk pár sort.) Úúúúúristen! BIGBANG!! Na ők a legjobbak! A királyok! Az istenek! (A francba... xD) Most, nem olyan régen érték el a 100 millió megtekintést, ezért is gondoltam, hogy a dalajánló bejegyzés-sorozatomba most őket is beteszem, bár ez is olyan dal, amit szerintem minden kpopper ismer. Ha pedig egy olyan ember olvas, aki nem jártas ebben a világban, akkor nagyon ajánlom neki ezt a dalt, a klipet és az egész BIGBANG-et. Először furcsa volt nekem ez a dal, de egész hamar hozzászoktam. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nonstop ezt hallgatom és már a szövegét is kívülről fújom. Szerintem a BIGBANG mindig meg tudja lepni a tömeget az egyediségével és ez itt is feltűnik. Engem Daesung része fogott meg leginkább. Mindig azt csinálom, hogy azt full hangerőn hallgatom és állandóan visszatekerem. Annyira gyönyörű a hangja! Akárki akármit mond, ő a legjobb énekes a BIGBANG-ben. Felesleges igazából regényeket írni a dalról, mert ha meghallgatja valaki, tudni fogja mi olyan nagyszerű benne. Gratulálok a 100 millió megtekintéshez! Megérdemlitek!

▶ Stellar - Sting [ Play ]

Stellar? Bevallom őszintén, amikor megjelent a Vibrato című daluk / klipjük, nagyon nagy ellenszenvet váltottak ki belőlem. Mindenki odavolt érte, de nekem valamiért annyira nem jött be az a sok vagina-szimbólum... már bocs az éles megfogalmazásért. Maga a szexuális töltete nem nyerte el a tetszésemet. Emellett van két tag, akik valamiért nem túl szimpatikusak. Még mindig nem lett nagyon kedvencem, de amikor megjelent a Sting című daluk, és azt meghallgattam, pozitívan csalódtam. Ugyan csak ez az egy comebackjük fogott meg eddig igazán, de láttam élő fellépést is és egyáltalán nem tehetségtelenek. Kedvesnek tűnnek. Ebben a dalban is biztos van valamilyen utalás, mert a klipből nekem úgy szűírődik le, de nem érdekel, mert jónak tartom annak ellenére is. A Vibrato egyszerűen csak túl sok volt nekem. Ez egy kicsit nyugisabb és lazább dal, de mégis fülbemászó. Ezzel is volt olyan időszakom, hogy állandóan hallgattam. Ajánlom mindenkinek!

▶ Red Velvet - Dumb Dumb [ Play ]

Őket is mindenki ismeri, oké. Ebben nem hiszem, hogy sok új dallal fogok nektek szolgálni, de nem is feltétlenül az lenne itt a lényeg. Inkább, hogy én bemutatom nektek azokat a számokat / előadókat, amiket / akiket hallgatok és szeretek. A Dumb Dumb-ot sokáig nem hallgattam meg, amikor megjelent, de egyszer rászántam magam és majdnem azonnal megtetszett. Erről csak gyorsan ejtenék szót, hogy én nem látom értelmét Yerinek a bandában és nem is szimpatizálok vele túlságosan. Aranyos, tehetséges, meg minden, de nagyon felesleges volt betenni még egy tagot. Nem kell oda. Nem tudom tagnak tekinteni. Számomra sajnos mindig 4 tagú lesz a Red Velvet. Úgy szerettem meg őket még a Happiness dalukkal, amiről bejegyzést is írtam régen és kissé elment a kedvem "tőlük" amikor 5-en lettek. Seulgi attól még mindig az én gyönyörűségem. Ezzel együtt jelent mega ze slő albumuk, amit le is töltöttem és a Dumb Dumb mellett ajánlom a Don't U Wait No More című dalukat, mert szintén nagyon jó.

▶ B.A.P - Young, Wild & Free [ Play ]

Úgy örülök, hogy visszatértek a nyuszijaim! Jó, nem most, de azért egy elég nagy és zűrös kihagyás után boldog vagyok, hogy végül minden rendbejött és továbbra is gyárthatják nekünk a szuperebbnél szuperebb dalaikat. Nagyon kár lenne értük, az biztos. A Young, Wild & Free-t nem tartom a legjobb daluknak, viszont szegény ember egy falat kenyérnek is örül. Hú, de bölcs vagyok. (xD) Arra akartam ezzel kilyukadni, hogy habár mondjuk az Angel című daluk szerintem sokkal jobban sikerült, mivel ennyi ideig kellett őket nélkülözni, így természetesen tetszik. Nem mondom, hogy amúgy nem tetszene, de lehet, hogy nem lennék érte oda ennyire. Maga a klip nagyon szuper lett, tényleg visszatükrözi, amiről énekelnek és a végén borzasztó édesek, amikor együtt hülyéskednek. Nem vagyok yaoi rajongó, szerintem kicsit gáz már néha, de DaeJae-ért oda meg vissza vagyok. Nem is épp "yaoi értelemben", még ha barátként is, imádom a köztük lévő kapcsolatot. Annyira édesek együtt. Youngjae a legnagyobb kedvencem, a drágaságom, meg mindenem, de a második a képzeletbeli listámon Daehyun és a csodás hangja. Amikor ebben a dalban együtt énekelnek, ott szinte összeesek. Nézzétek csak meg a fellépéseket! Úgy nagyjából a dal háromnegyedénél én mindig sikítozok a cukiságtól, amit DaeJae produkál. Himchan, Jongup, Yongguk, Zelo~ ti is perfectek vagytok! Fiatalok, vadak és szabadok! A legjobbak mind a hatan! I know we better together! (Kicsit Engrish, de sebaj.)

▶ Big Time Rush - Til I Forget About You [ Play ]

A Big Time Rush-t már nagyon régóta szeretem. A K-pop előtt ők voltak a kedvenc fiúcsapatom. Lilith mutatta még jó régen. A kedvenc tagom azonnal James lett és ez így ment elég sokáig. Annyira durva, hogy Carlosnak már felesége is van. Hogy elment az idő, néha félelmetes belegondolni. Én még mindig nagyon szeretném, ha visszatérnének, mert jelenleg mindegyikük a saját dolgára koncenrtál, de nagyon tudnék örülni egy új Big Time Rush albumnak. Ez a dal, a Til i Forget About You mindig is nagyon közel állt a szívemhez... bár nem tudom melyik nem, mert egy olyan daluk sincs, ami nem tetszik. Szerintem a BTR többször fel fog tűnni ebben a bejegyzés-sorozatban, mert van még mit mutatnom tőlük. A klipje nagyon édes és az üzenete is. Néha engedd el és önfeledten érezd jól magad. Ennek a dalnak egyetlen óriási hibája van, méghozzá, hogy Jamesnek nincsen benne szólója.

Kíváncsi vagyok a véleményedre!
Neked melyik tetszik a legjobban?
Melyik a kedvenced?
Van olyan dal köztük amit eddig nem ismertél?
Van olyan előadó köztük akit eddig nem ismertél?
Írd meg kommentben!